Rebetiko, többes rebetika, (Greek ρεμπέτικο és ρεμπέτικα illetőleg), néha átírt Rembetikóként, egy időszakot használnak ma több kijelölt eredetileg összeegyeztethetetlen fajta városi görög népzenébe, ami elérte, hogy az úgynevezett rebetika*felélesztés óta egy csoportba sorolják, melyik kezdődött az 1960-as években és fejlődött tovább az 1970-es évek elejétől fogva.

Laïko tragoudi* (a görög: λαϊκό τραγούδι, népszerű/népdal) a görög városi népzene egy stílusa, különösen a görög zene, népszerű az 1950-es évek vége után, az, hogy a zenészek egy új generációja mikor fejlődött az idő rebetiko*nép-zenéjéből egy jellemző új stílus, a modern laïkó tragoudi. Bár a laïko tragoudi* fejlődött rebetiko, ez újításokat, köztük az erősítők használatát, vett át az eszközökön, a dobok használata és az négy-akkord bouzouki és később elektronikus billentyűzetek . A szegénység erős téma maradt, bár a szeretet és kapcsolatok szintén kiemelkedően gondoltak. Ahogy laïko mindenütt jelenlevővé vált 1960 Görögország, sok különböző iskola felszínre került. Egy ág volt indoprepi* (a görög: ινδοπρεπή, indiai eredet vagy hatás) nagyon befolyásolt közép által keleti zene előadóművészek olyan Manolis Angelopoulosként, akik befednek arab zenei taraböt* és indiai filmi*dalokat is. Ugyanakkor a skyladika* felszínre került — night clubok egy rossz hírnévvel, most ők nem éppen jellemzően törvényes a város peremterületein. A zenének a stílusát, amit játszottak ott, szintén skiladikónak* nevezték. A 80-as években laïko elkezdett nyugati popzenével egymásra hatni.